„A miénk egy hétköznapi, ódába nem foglalt barátság volt, ami egy New Yorkban szingliként élő, magányos nő és egy vele törődő portás között szövődött, aki hol kapuőr volt, hol testőr, hol bizalmas, hol pedig apafigura.”

„Feltettem az egyik utolsó kérdést. »Volt már szerelmes?« Azt mondta, hogy ezt még soha nem kérdezték tőle interjú közben. »Igen,« - válaszolta végül - »de erre csak túl későn döbbentem rá.« Aztán megkért, hogy kapcsoljam ki a felvevőt. Kikapcsoltam.”

„Az életem egy külön történet. A szerelemben nem lehetnek titkok, hagynod kell, hogy a másik megtudja, ki vagy, csakhogy még nekem sem volt halvány fogalmam sem arról, hogy ki leszek a következő percben."

„Összeszedtük magunkat, de nem a mindenáron győzni akarás adrenalinlökete hajtott, hanem a türelem és az odafigyelés, mert ráeszméltünk, hogy nem akarjuk, hogy vége legyen sem a nyárnak, sem a fiunk gyermekkorának, sem ennek a nagy játszmának. Soha.”

„Soha nem jön jókor, ha leesel a kanapédról, rá egy martinis pohárra, amiért aztán veszélyesen sok vért veszítesz. De ha mindez egy ígéretes randi közben történik meg, az kifejezetten rossz időzítésnek mondható.”

„Nagyon jóképű volt. Szürke garbónyakú pulóvert viselt, mentás arcszesz és régi könyv illata volt. Betöltötte az ötvenötöt, és nemrég vált el másodszor is. Az apám volt. De igazából nem volt az apám.”

„A nyílt örökbefogadás kecsegtetett a leggyorsabb eredménnyel, hogy adoptálhassunk egy gyermeket. Az ügyintéző figyelmeztetett bennünket, hogy egy meleg férfipárnak talán nagyon sokáig kell várnia.”

„Idősen más a szerelem. Hetvenen felül az ember túl van már sok jón és rosszon, ismeri már magát, és megtanul kompromisszumot kötni. És a végső célvonal egyre közeledik.”