Mikor a gimis sámán, Szonga már épp kezdi unni a mindennapokat, betoppan a szentélyébe a helyes Gjonu – fejjel lefelé. Csakhogy halálra van ítélve?

Szonga akkor is kitart Gjonu mellett, amikor gyújtogatással vádolják. Aztán tűz üt ki, és Szonga beveti magát a lángok közé. Egyetlen cél vezérli.

Egyedül Szonga kíséri el Gjonut a temetésre. Emberi amulettként muszáj fognia a fiú kezét – természetesen csak azért, hogy elűzze a gonoszt!

„Maradjunk nedvesek!” – bizarr, mégis romantikus szerelmi vallomás. De mi van, ha Szonga legféltettebb titka pont Gjonu legfájóbb emlékéhez kötődik?

Gjonu rájön, hogy Szonga az, amit a legjobban utál, így nem bízik már benne. Szonga elveszti az erejét, mint élő amulett. Régi sebek szakadnak fel.

Szonga megtudja, hogy Jomhva örömét leli Gjonu kínjaiban. Szonga szembeszáll vele, hogy megmentse Gjonút, aki közben rábukkan a lány múltjára a neten.

Mi? Gjonu egy gonosz szellem? Bongszu Gjonu testébe költözik, káoszt okozva. De Gjonu visszaveszi az irányítást, amikor a keze hozzáér Szongáéhoz!

Gjonu és Szonga kapcsolata titok az iskolában, ami inkább ördögűzés, mint szerelem, de egy döntő pillanatban Gjonu szerelmet vall a lánynak.

Szonga Gjonunak szurkol, és a fiú aranyérmet nyer. De aztán Szonga megbetegszik. Gjonu gondoskodni akar róla, de Bongszu az útjába áll.

Az emberek megszeretik az új Gjonut, aki valójában Bongszu. Bongszuban felébred a vágy, hogy emberré váljon, és Szonga úgy dönt, hogy megvédi őt.

Szonga mindenkit hátrahagyva megvédi Bongszut, miközben Gjonu három éven át minden este őt keresi. Újra találkoznak, de Szonga megváltozott.

Gjonu azt hiszi, Szongával találkozik, de Bongszu az, akit megcsókolt? Az új, bajkeverő Szonga visszatér. Hármójuk igazi története csak most kezdődik.